A néma farkas

(válasz Hegyi Zoltán farkasnémaságára)

K. Z. bűne csak annyi volt:
rossz helyen kóborolt.
A tiéd: megetted
a nagyasszony póniját.

Semmi nagymama,
semmi Piroska,
mégis égbekiáltóbb a vétek.

Mától egész rokonságotok
szenvedi egy kontinens bosszuját.
Nincs többé védelem
sorsotok felett
nem őrködik jogszabály.
Kiáltásod néma üvöltés,
csak süket fülekre talál. 


2024. dec. 2.

Zajos tavasz

Mióta feltalálták
a damilos kaszát,
nem fenyeget
a Néma tavasz
réme
- bár Rachel Carson
nem tévedett.

(Budakeszi, 2024. május 6.)

(Reggeli séta)

Árnyak tövében
fürjek gubbasztanak, kár
hogy rácsok mögött

 

(2023. máj. 11.)

(Haiku)

Almafa alatt

bíboros kosbor, titkon

nekem virágzik?

 

 

(2023. május. 11.)

Elgurult!

A lejtőn
a hordó
elgurult

Három
szótag
csupán
mégis mekkora
öröm forrása ez

(2023. máj. 8.)

Erdő

Talicskát tol az erdőbe
ilyet csak gyermek
tud kitalálni.

(Mária-szurdok,
meredek lejtő,
talicska fából.)


(2023. máj. 7.)

 

KZ-farkas

Neve sem volt
csak betű és szám
mint a lágerekben
vagy vonalkód, 'a termék
Te vagy' még jeladó is
volt rajta pedig
minden lépését figyelték néha
hőkamera kapta lencsevégre
mégis puska célkeresztje
látta őt utoljára élve.

Heteken át követte magányos
vándorlását az internetes
puszták népe
csak M237 volt - jó esetben
'svájci farkas' -
vajon sírkövén már
lesz név is vagy csak
betű és szám lesz vésve?

(2023. ápr. 16.)

(Majd csendben...)

Majd csendben halok meg
hogy ne zavarjalak


(1990-1992 között)

In Butterfly We Trust (magyar változat)

Istent most pillangónak
képzelem:
egyetlen szárnycsapással
megóv minket
(reménykedem...)

2022. márc. 4. / máj.15.

Ainulindale

Szeretném megtalálni a zenét,
mert tudom, hogy könnycsatornáim
összeköttetésben vannak
belső hallásommal,
és most
sírni szeretnék.

(1992/2022.)

Megy a ló, trapp, trapp... (I.)

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jön elő egy harminc évvel ezelőtt hallott találós kérdés:

"Megy a ló,
trapp,
trapp,
hova megy a ló?

Megy a ló,
trapp,
trapp,
hova megy a ló?

Ha eleget gondolkozol rajta, közel kerülsz a megoldáshoz."

Néhány ismerősöm - főleg fehérváriak - ismerik ezt a találós kérdést, bár azt hiszem, a válasz kicsit bonyolultabb, mint az eredeti feladványra adott válasz. Később majd folytatni fogom a történetet, addig törjétek a fejeteket! A válaszokat megírhatjátok privátban.

(folyt. köv.)

In Butterfly We Trust

And this be our motto:
»In Butterfly is our trust«

Képmutogatás (háború idején) I.

Phaidrosznak jól mondták,
tényleg
nem elég huszonhat
jel. Kép-
mutogatás lesz.
(Volt már
eddig is, éreztem,
csak elbújt
a tudat mélyére,
csiripként
jelzett néha, de most
előmászott.)

A huszonhat jelnél sokkal
több az érzet, s furcsa:
háborúban
szólal meg a múzsa.

Évtizedek óta
tudtuk, el fog
jönni, egyre
nagyobb ökolábon
éltünk, s titkon
reméltük, tán mégsem...

Ökológiai lánctalpnyommá
váltunk, lángol, robban
olaj, gáz, vezeték, tároló,
atompor sugároz
- erőmű talán nem.

Még több metán,
üvegházgáz,
mérges gáz a légbe,
s az élővilág
pusztulása
nincs is megemlítve.

Félig ismerős barátok
otthont hátrahagyva
kérnek menedéket
s a belül gyötrő kérdést
félve sem említed.

(Budakeszi, 2022. febr. 27.)

Amnézia II. (Meddig?)

Most, mikor a tizenegymillió
gazda karibszigeti
híre ismét
bejárja a hálót, újra
beléd mar a kérdés, meddig
kell hallgatni még?

Vajh, ennyi hónap
elteltével
megszólalhat már az ember?

Mese a mérgező almáról

A Vénusz bolygó még fenn ragyog az égen,
a hajnalpír színei a mérgezett alma
színvilágát idézik, mellyel
a gonosz mostoha mérgezte Hófehérkét
hónapokon át az Üveghegyen túl, a dél-tiroli völgyben.

A méregtől elkábult szépség ernyedt testét
törpök találták meg, halottnak hitték, s üvegkoporsóba
tették. A gyász leteltével a törpök népszavaztak,
falujukból száműzve a kerti vegyszereket,
azzal ne mérgezze többé népüket, s a méhecskéket
a gonosz mostoha vegyszerbirodalma.

E döntés a mostohát, ki dúlt és fúlt mérgében
úgy felbőszítette, hogy rögtön beperelte
a lázadó törpöket, s most elhallgattatná
a bajor szegénylegényt is, ki népének elmondta
az Üveghegyen túli mérgező almák történetét.

Az Óperencián innen, a magyar dombvidéken
most egy ifjú azon töpreng, vajon csak náluk termett
oly rengeteg, vegyszert sosem látott körte, s alma?
Az ország másik felén tényleg alig van alma termés?

S ha győzedelmeskedik a törpök és a bajor szegénylegény
felett, kiszorítja a magyar piacról is
a hazait olcsóbb, mérgező dél-tiroli gyümölcseivel
a gonosz mostoha vegyszerbirodalma

vagy ez egyszer győz az igazság,
s a kertekből is eltűnik lassacskán a méreg?

(2020. szeptember 8.)

(Őssejt-ciklus 2.)

Mintha ötnapnyi vajúdás után
négyes ikreket szülnél
fáj minden csontod
tán belülről feszíti
a burjánzó őssejt sereg,
még álmodni sem enged,
s csak a remény, hogy szerdán vége,
csökkenti gyötrelmed.

Megjött az eredmény,
rekordszámú őssejt,
nem kell visszajönnöd.
Lehetnél rendszeres
donor. Még egyszer
végigcsinálni mindezt?
Nem! De másnap
arra ébredsz, benned
elhaltnak sejtett
vers-sejtek dörömbölnek.

Érzékeny lettél, elérzékenyülsz,
a zene megérint, mindenkit szeretsz,
ki lehetővé tette,
hogy átéld mindezt, gyakran
elárasztanak a könnyek.
Költő barátod szavai
foglalják jól össze:
"Eddig kemény voltál, férfi.
Most lehetsz gyenge, gyermek."

Gyerekkorod zenéi
ismét megérintenek.
S úgy érzed, kisgyerek,
tán vannak még szigetek.
És az ébredés tengerén
a varázslatos fehér kő't,
megleled.

Szíved újra hangos volt
rég várt kedvesednek
válaszolt szerelemmel.

Most már szívesen kitöltenél
még egy űrlapot
– nem volt elég tegnap? –
melyben kezdeményeznéd
a nővér szentté avatását.
És még jobban tisztelsz minden anyát,
ki valaha szült, s irigyled is őket.

Nem tudod, az őssejt-serkentő
szerben voltak hormonok
vagy csak a tartós fájdalom
és alváshiány varázsa hozta mindezt,
de most már inkább attól félsz,
lassan elmúlik
e kegyelmi állapot,
mely visszahozta
számodra a "hallást",
hogy újra megjelentek a versek.

Közben pedig aggódsz,
ugye nem szenvedtél hiába?
S a sok millió őssejt hatására,
vajon tényleg megmentődik
kiért belevágtál ebbe,
s esetleg még néhány további élet?


Budapest, 2019. jan. 17-18.

(Őssejtkiáltás)

(Másnap reggel)

Huszonöt millió őssejt,
öt napnyi csontfájdalmai, nemalvása
egyetlen, szépnek látott,
hússzínű eleggyel
félig megtöltött tasakba,
csillogó könnyekbe,
és aggódó verskezdemény
suttogó üvöltésébe sűrítve


Budapest, 2019. jan. 17.

Amnézia

Száz év.
Magány – érezted, és érzed
most is, hogy elment.
Sokkolt, mikor szembejött a sarkon
reklámarca – gyilkosoknak
adta el,  ő, ki túlélte  a haláltábort, élőlények
– 'kártevők', 'gyomok' – ökocídiuma
fűződik nevükhöz, és nem találni
a gyilkos és a gazda nevét egymás mellett
a keresőben. Ketten lennénk már csak,
kik emlékeznek e szégyenre? Mindenki
más ünnepelte száz évét, s kitüntette – nem kért
elnézést e bűnért, most sem
említheted fel, nem ildomos, de vajh a szobor-
döntögetések és beporzópusztulások
korában tán szobrot mégsem
emelnek magasztalására.

A ray of hope

Today I've seen seven storks
On the meadow
Maybe the world will survive
Not yet

(Gyűrűfű, 1993)

Reménysugár

Ma láttam hét gólyát
A réten
Tán nem hal ki a világ
Még nem


(Ibafa-Gyűrűfű, 1993)