Phaidrosznak jól mondták,
tényleg
nem elég huszonhat
jel. Kép-
mutogatás lesz.
(Volt már
eddig is, éreztem,
csak elbújt
a tudat mélyére,
csiripként
jelzett néha, de most
előmászott.)
A huszonhat jelnél sokkal
több az érzet, s furcsa:
háborúban
szólal meg a múzsa.
Évtizedek óta
tudtuk, el fog
jönni, egyre
nagyobb ökolábon
éltünk, s titkon
reméltük, tán mégsem...
Ökológiai lánctalpnyommá
váltunk, lángol, robban
olaj, gáz, vezeték, tároló,
atompor sugároz
- erőmű talán nem.
Még több metán,
üvegházgáz,
mérges gáz a légbe,
s az élővilág
pusztulása
nincs is megemlítve.
Félig ismerős barátok
otthont hátrahagyva
kérnek menedéket
s a belül gyötrő kérdést
félve sem említed.
(Budakeszi, 2022. febr. 27.)
2022. február 26., szombat
Képmutogatás (háború idején) I.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Zajos tavasz
Mióta feltalálták a damilos kaszát, nem fenyeget a Néma tavasz réme - bár Rachel Carson nem tévedett. (Budakeszi, 2024. május 6.)
-
Mióta feltalálták a damilos kaszát, nem fenyeget a Néma tavasz réme - bár Rachel Carson nem tévedett. (Budakeszi, 2024. május 6.) -
Neve sem volt csak betű és szám mint a lágerekben vagy vonalkód, 'a termék Te vagy' még jeladó is volt rajta pedig minden lépését fi... -
Száz év. Magány – érezted, és érzed most is, hogy elment. Sokkolt, mikor szembejött a sarkon reklámarca – gyilkosoknak adta el, ő, ki túlél...
"Semmit sem értettem még a világból – négy éves voltam. Kimentem a mezőre, az erdőbe, a forrás tövébe. Ismertem minden fát, virágot, számon tartottam, hogy mikor nyílik ki a gyöngyvirág a tölgyfa tövében. Koszorúkat fontam magamnak és a fejemre ráztam a barka aranysárga virágporát…
VálaszTörlésItt voltam biztonságban és itt éreztem magam otthon. Csak voltam a fák tövében, a fűben, a csobogó patak partján, gondtalan létben. Kicsi voltam, szomorkás és még nem találkoztam a halállal, az öngyilkosság fogalmát nem is hallottam – és mégis megjelent valami kimondatlan, hogy nem akarok élni…
De ha lehunyom a szememet, akkor nem látom ezt a sok gyönyörűséget. Ha meghalok, akkor ez a virágos világ is meghal. De nem halhat meg ez a kimondhatatlan szépség! - ezért nekem is élni kell. Őrizni ezt a szépséges, végtelen nagy virágoskertet."
Ezzel az emlékkel kezdtem el írni egy személyes jellegű akármilyen műfajt, ami talán sosem lesz kész.
Az első gondolatom a versedet olvasva az volt, hogy hiába éltem... Most azért, a lét tágabb értelme - Gaia lelke valami meleget, valami fényt sugároz. Nyílnak a virágok a kertemben....
szeretettel üdvözöllek!Klára