Mese a mérgező almáról

A Vénusz bolygó még fenn ragyog az égen,
a hajnalpír színei a mérgezett alma
színvilágát idézik, mellyel
a gonosz mostoha mérgezte Hófehérkét
hónapokon át az Üveghegyen túl, a dél-tiroli völgyben.

A méregtől elkábult szépség ernyedt testét
törpök találták meg, halottnak hitték, s üvegkoporsóba
tették. A gyász leteltével a törpök népszavaztak,
falujukból száműzve a kerti vegyszereket,
azzal ne mérgezze többé népüket, s a méhecskéket
a gonosz mostoha vegyszerbirodalma.

E döntés a mostohát, ki dúlt és fúlt mérgében
úgy felbőszítette, hogy rögtön beperelte
a lázadó törpöket, s most elhallgattatná
a bajor szegénylegényt is, ki népének elmondta
az Üveghegyen túli mérgező almák történetét.

Az Óperencián innen, a magyar dombvidéken
most egy ifjú azon töpreng, vajon csak náluk termett
oly rengeteg, vegyszert sosem látott körte, s alma?
Az ország másik felén tényleg alig van alma termés?

S ha győzedelmeskedik a törpök és a bajor szegénylegény
felett, kiszorítja a magyar piacról is
a hazait olcsóbb, mérgező dél-tiroli gyümölcseivel
a gonosz mostoha vegyszerbirodalma

vagy ez egyszer győz az igazság,
s a kertekből is eltűnik lassacskán a méreg?

(2020. szeptember 8.)

(Őssejt-ciklus 2.)

Mintha ötnapnyi vajúdás után
négyes ikreket szülnél
fáj minden csontod
tán belülről feszíti
a burjánzó őssejt sereg,
még álmodni sem enged,
s csak a remény, hogy szerdán vége,
csökkenti gyötrelmed.

Megjött az eredmény,
rekordszámú őssejt,
nem kell visszajönnöd.
Lehetnél rendszeres
donor. Még egyszer
végigcsinálni mindezt?
Nem! De másnap
arra ébredsz, benned
elhaltnak sejtett
vers-sejtek dörömbölnek.

Érzékeny lettél, elérzékenyülsz,
a zene megérint, mindenkit szeretsz,
ki lehetővé tette,
hogy átéld mindezt, gyakran
elárasztanak a könnyek.
Költő barátod szavai
foglalják jól össze:
"Eddig kemény voltál, férfi.
Most lehetsz gyenge, gyermek."

Gyerekkorod zenéi
ismét megérintenek.
S úgy érzed, kisgyerek,
tán vannak még szigetek.
És az ébredés tengerén
a varázslatos fehér kő't,
megleled.

Szíved újra hangos volt
rég várt kedvesednek
válaszolt szerelemmel.

Most már szívesen kitöltenél
még egy űrlapot
– nem volt elég tegnap? –
melyben kezdeményeznéd
a nővér szentté avatását.
És még jobban tisztelsz minden anyát,
ki valaha szült, s irigyled is őket.

Nem tudod, az őssejt-serkentő
szerben voltak hormonok
vagy csak a tartós fájdalom
és alváshiány varázsa hozta mindezt,
de most már inkább attól félsz,
lassan elmúlik
e kegyelmi állapot,
mely visszahozta
számodra a "hallást",
hogy újra megjelentek a versek.

Közben pedig aggódsz,
ugye nem szenvedtél hiába?
S a sok millió őssejt hatására,
vajon tényleg megmentődik
kiért belevágtál ebbe,
s esetleg még néhány további élet?


Budapest, 2019. jan. 17-18.

(Őssejtkiáltás)

(Másnap reggel)

Huszonöt millió őssejt,
öt napnyi csontfájdalmai, nemalvása
egyetlen, szépnek látott,
hússzínű eleggyel
félig megtöltött tasakba,
csillogó könnyekbe,
és aggódó verskezdemény
suttogó üvöltésébe sűrítve


Budapest, 2019. jan. 17.

Amnézia

Száz év.
Magány – érezted, és érzed
most is, hogy elment.
Sokkolt, mikor szembejött a sarkon
reklámarca – gyilkosoknak
adta el,  ő, ki túlélte  a haláltábort, élőlények
– 'kártevők', 'gyomok' – ökocídiuma
fűződik nevükhöz, és nem találni
a gyilkos és a gazda nevét egymás mellett
a keresőben. Ketten lennénk már csak,
kik emlékeznek e szégyenre? Mindenki
más ünnepelte száz évét, s kitüntette – nem kért
elnézést e bűnért, most sem
említheted fel, nem ildomos, de vajh a szobor-
döntögetések és beporzópusztulások
korában tán szobrot mégsem
emelnek magasztalására.

A ray of hope

Today I've seen seven storks
On the meadow
Maybe the world will survive
Not yet

(Gyűrűfű, 1993)

Reménysugár

Ma láttam hét gólyát
A réten
Tán nem hal ki a világ
Még nem


(Ibafa-Gyűrűfű, 1993)

A pókháló fonákja

A megosztói társadalom
hálójában vergődsz,
a hálóőr ha letilt,
nem is létezel.

Figyelem-hiány-betegség,
ha nem vagy
elég megosztó, ma
meg se osztanak,

a kattintásmágnes ha
bekapcsolva, félreértve
a kiosztás ökörnyála
beléd ragad.

A billentyűzet sávszélesség-
korlát: csak betűk, szavak
– s te mégis versben próbálkozol.
Fogva tartanak.


(Zsámbék, 2020. június)